Rólunk

Nehéz ez az élet…” olvassuk az újságban, látjuk naponta a tévében, halljuk a rádióadókon, de mi lenne, ha befejeznénk a mondatot? Mondjuk úgy, hogy: “Nehéz, sőt elviselhetetlen az élet Isten és barátok nélkül.” Gyülekezetünk példa arra, hogy ha kérjük az Úr áldását munkánkra, az meg is adatik. Hadd éljek a vitorla példázatával: hiába fúj a szél, ha a vitorla nincs felhúzva, mert abból haladás nem lesz. Azaz: hiába várjuk az Úr áldását karba tett karokkal, az Úr csak azt tudja megáldani, amit megteszünk. Íme néhány esemény abból, amire áldást kértünk és kaptunk. Talán azzal kellene kezdenünk, hogy 2007 novemberében gyülekezetünk vendégül látta Böjte Csaba testvért, aki árva gyerekeket gondozását vállalta élete feladatául. Vendégeinktől elbúcsúzva néhányan még együtt maradtunk egy kicsit beszélgetni. Szó esett arról, hogy imatermünk lehetne szebb is, milyen kár, hogy az ablakok nem nyílnak, és jó lenne az is, ha többen lennénk. A sajnálkozás közepette egyszercsak felmerült a kérdés: mi lenne, ha nem csak panaszkodnánk, hanem tennénk is valamit, és még ez év karácsonyára adnánk valami igazi ajándékot a Gyülekezetnek. Elképzeltük, milyen lenne az imaterem fehér falakkal a meglévő barna helyett, milyen lenne, ha neonok helyett korszerű mennyezet világítás lenne, ha a prédikációt a hátsó sorban is tisztán lehetne hallani, és ha nem csak 30-35-en férnének be. De hát ha mindez hosszú évekig megfelelt, akkor miért éppen most, és miért éppen mi lennénk azok, akik ezen változtatnak? Számolgatni kezdtünk, mennyibe is kerülne álmaink megvalósítása, és mit honnan tudnánk beszerezni. Az ötlet tehát megszületett, és nem hagytuk elveszni. Hamarosan került víz-gáz szerelő, kiderült, hogy van köztünk, aki villany szereléshez is ért, kerültek tapasztalt festők, és lelkes emberek, akik a mesterek útmutatásai alapján dolgoztak, noha sohasem jártak építkezésen. Nem számított, hogy ettünk-e, fáradtak voltunk-e, csak a munka menjen. Gyülekezetünk asszonyai hamarosan gondoskodni kezdtek rólunk: naponta egyszer főtt ételt hoztak. Mindenki azzal járult hozzá az átépítéshez, amivel csak tudott, és úgy, ahogyan tudott. A munkát kizárólag önkéntes alapon végeztük: mindenkit vártunk, de senkit sem köteleztünk. Az átalakítás alatt az Istentiszteleteket pedig az épület nappalijában tartottuk. Öt hét sem telt bele, elkészült az új imaterem, és szebb lett, mint amit valaha is megálmodtuk. Bár vagy 1,500 ledolgozott órát számoltunk össze, mindenki ingyen dolgozott, így az építkezés csupán az anyagok beszerzési árába került, ami nem haladhatta és nem is haladta meg az előirányzott max. 10.000 dollárt. A tágasabb, új imaterem lehetővé tette, hogy befogadjuk a kántáló cserkész csapatot karácsonykor, s a húsvétot is száz ember ünnepelhette együtt. Az imaterem átalakítása azt is megmutatta: egyesek csak vallják, hogy Isten országát építeni kell, mások meg szívügyüknek tekintik, és tesznek is érte. Az átalakítás úgy ment, mint a hógolyó készítése: az elején még össze kell szedni a havat, azután meggyúrni és gurítani, hogy nőjjön. A hógolyó elkészült, most már csak gurítani kell, s hálát adni, hogy nő. Gyülekezetünkben pár éve tradícióvá vált az apák napi piknik. Idén is megtartottuk, és több újdonságot vezettünk be. Mindig minden pikniken sok a gyerek, akik szívesen szaladgálnának a kertben, de a szülők féltésből maguk mellett tartják őket: „Nehogy valami bajuk legyen,” ezért idén a gyerkek felügyeletét magunkra vállaltuk. Mi, a szervezők gondoskodtunk arról, hogy a gyerekeket játékokkal elfoglaljuk. Délre már mindegyikük szószerint a saját bőrén tapasztalta, hogy a víz hamar szárad, és a borotvahab nem is olyan kellemetlen szagú. De apák napi piknik lévén, külön versenyszámokat szerveztünk az apukáknak. „A felnőtt emberek kinőttek már a játékokból” ¾ gondoltuk mi is másokkal együtt, ám hamarosan tapasztaltuk, hogy ez nem így van. Idős és fiatal apukák lelkesen verték a fej nélküli szegeket a fatuskókba lyukas kalapáccsal, büszkén tartották oda a pocakjukat, hogy a lányok megmérjék ¾ nem volt egyetlen szomorú ember sem aznap nálunk, valamennyien jól szórakoztunk. Hogy a pocakok tovább nőhessenek, mititei, kűrtős kalács, házi készítésű sütemények, és hajában tűzön sütött kukorica szerepelt a menűn. Amikor az emberek egymásra találnak, kis közösség alakul ki, és ha minden szépen halad, akkor fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb csak magukkal kezdenek foglalkozni másokat kizárva. Ezt szeretnénk elkerülni, nyitottak akarunk maradni minden új irányában, ami Istenünk dicsőségére és egyházunk javára szolgál. A Chicago-i Hunyadi Mátyás Cserkész Csapat már régóta tervezgetett egy Gulyás Fesztivált, s ezt nekünk is megemlítették. Mivel számos híres szakáccsal büszkélkedhetik a Chicago-i magyar közösség, úgy gondoltuk, érdekes lenne, ha össze is mérnék tudásukat, és együttesen valóra válthatnánk a cserkészek elképzelését. Hogy ne csak a szónál maradjunk, kitűztük az időpontot július 13-ra. Bizonyára mindenki látott már lelkes embereket, de ilyeneket alig! Szinte egy szuszra elkészült a verseny alapszabálya, és a benevezési feltételek listája. Szép, színvonalas szórólapok készültek, majd kijelöltük és megépítettük a tűzhelyeket. Az Istentiszteletet rendkívüli módon reggel kilenctől tartottuk, hogy féltizenegykor megkezdődhessen a főzés, mert délután félháromkor következett a zsűri és a közönség általi megmérettetés. Ünnepélyes tűzgyújtás után elindult a verseny, amelyen kilenc csoport vett részt. Az Első Magyar Chicago-i Gulyás Fesztiválon valamennyi szakács büszkén hordta a szervezők által átadott, kizárólag erre az alkalomra készített kötényt a gulyás fesztivál címerével. Minden szakács díjban részesült, és megannyi szép emlékben, de jól járt a résztvevő sokaság is, mert mindenki ehetett abból a gulyásból, amelyikből akart, méghozzá annyit, amennyi belé fért. A Cserkész Csapat a fesztival emblémájával díszített rövid ujjú polókat készítettetett, hogy ezzel tegye emlékezetessé az eseményt. A hangulatról csak annyit, hogy este tíz után még mindig negyvenketten ültünk a tűz körül. Ha valaki kételkedne, vagy megkérdőjelezne bármit az itt olvasottakból, azt szeretettel várjuk gyülekezetünk web oldalán: www.reformatusok.com „Isten nem teremtett senkit péntek délután, zárás előtt”¾ mondotta volt Böjte Csaba testvér. Hiszem, hogy terve van velünk az Úrnak, ha Őrá figyelünk. „Nehéz az élet, ” de ha Ő a mi igazi pásztorunk, és barátok vesznek körül bennünket, mégis mennyivel könnyebb! Tufán Áron lelkész helyettes 2008 Norridge-i Reformatus Egyhaz Life is hard ……. we can read in the papers, see on the TV and hear on the radio what is going to happen if we want to finish this sentence. For example, life can be hard, but it will be unbearable without God and friends in our lives. Our congregation shows this when asking for God’s blessing for our work, it will be granted. Let me give you an example about the sail on a boat. No matter how the wind blows, if the sail is not set and there is no wind, you will not go anywhere. So if we wait for God’s blessing with our arms folded, doing nothing but waiting, nothing will happen because God is not able to bless what is not being done. God will bless what we do. Here are some stories of God blessings to us when we asked this from Him and did something about what we asked His blessing for. We can start in November of 2007 – We had a guest visiting with us, Bojte Csaba, who takes care of orphans. He has dedicated his life to taking care of these orphan children and after we said our goodbye to our guest, a few of us stayed together for a while to talk. We were talking about how we would like to have a much nicer chapel and how bad it was that the windows wouldn’t open and we could not accommodate more than 35 people for services in our present chapel. In the middle of our conversation we realized the question was why do we just complain and do something to take care of these matters. And so for the coming Christmas of 2007 we gave a true gift to our congregation. We imagined what the chapel would look line with white walls instead of the dark paneling. What it would be like if we replaced the old fluorescent lightening with modern recessed ceiling lights? What if the people in the back rows of the chapel could hear what the minister was talking about.? And, how would it be to fit more than 30 – 35 people in the room? And if this was OK for many years, decades, why should we want to change this now? We started to figure out how much this dream would cost the congregation and where we could get the resources to do this. We had an idea and we didn’t let this idea fade away. Pretty soon we found a plumber in the group and then we found a person who could do the electrical work and we had skilled painters. We had many ambitious men who offered their labor to accomplish the dream of remodeling our chapel. Even though none of us had any construction experience we did have one man who knew what needed to be done and under his guidance and leadership we did the job very well. It didn’t matter if we ate or if we were tried, we just continued to work to finish our new chapel. The women of the congregation began to take care of us. Once a day they brought cooked food for us. Everyone helped with the remolding doing whatever they were capable of doing whenever they could. We did this job on a strictly voluntary basis. Everyone donated their time. We welcomed all but never forced anyone and during the construction we held our services in the living room of the minister’s home. Within five weeks we completed the new chapel. It turned out much nicer that we even imagined it would. When we counted all of the donated labor hours it was over 1500 hours so the remodeling costs were only for the materials. And this price stayed under the $10,000.00 budget approved by the congregation. The more roomier chapel allowed us to celebrate Christmas and Easter with 100 people sitting comfortably. And gave us a place for a Scout Christmas caroling program. What the remodeling of the chapel showed us was that some people just say we have to increase the space for God’s house and the others take it to heart and do something about it! The remodeling was like a snowball. In the beginning it must be formed into a ball and rolled to collect the snow. Then with a little push it starts to roll and it grows and grows and so the snowball is done. We all just have to roll it and be grateful that it grows. In late March we held a Spring Ball at St. Stephens Catholic Church in Chicago. Again we talked together and soon we were making plans, sending out invitations and deciding on the menu. The Spring Ball was a great time. We had about 200 people attend for a fantastic meal prepared by the congregation and dancing to good music after the dinner. It was another group effort that, given a little push, rolled into a big snowball. For the past few years we have had a traditional Father’s Day picnic but this year we added a few new changes. At every picnic we had there were a lot of kids who liked to run around the yard but the parents worried about them and kept them at their sides so neither children nor the parents could fully enjoy themselves. That is why this year we pledged to supervise the children. We organized games to keep them safe and occupied. At noontime the parents literally found out for themselves that water dries quickly and shaving cream does not have an unpleasant smell so the children could have a good time with it. And, because it was Father’s Day we had fun and games for the fathers too. Most of us thought that grownups had outgrown the games but we found this was not true. Both the old and the young fathers enthusiastically pounded the headless nails into the logs with the holey hammer and they proudly showed their bellies to the girls to be measured to see whose was the biggest. And, to make our bellies grow more we had baked chicken with rice, mititie sausage, roasted corn on the cob, kurtos kolacs and many homemade pastries. There was not person there who did not have a great time and enjoyed themselves. We found that when people found their friends and small groups were formed there was a danger of just staying within their group. To avoid this and make it a truly socializing day we needed to turn the people to a new direction for God’s glory and our church’s benefit by getting everyone to participate in the games and make new friends, which is just what happened! The Chicago Hunyadi Matyas Scout group talked a long time about having a Goulash Festival and mentioned it to us. The Chicago Hungarian community proudly has a number of great cooks so we thought it would be interesting to test their knowledge and skill. Together we realized the Scouts idea. So not just to say the words but to take action we set a date for July 13, 2008 for the first annual Goulash Festival and Cook Off. I’m sure everyone saw how enthusiastic people can be, but not like this and very rarely. With one breath we were done with the rules of the contest and the applications forms. A beautiful and high-class flyer was made and distributed. We designated and built the fireplaces for the cooking. We began the day with a service at 9AM so we could be ready at 10:30 AM to light the fires and begin the cooking. At 2:30 PM we began the judging. We had three official judges and all of the people were encouraged to vote for who they thought had the best goulash. All of the contestants proudly wore the specially made green aprons with the Chicago Goulash Festival emblem on it. The Scouts made up tee shirts with the festival logo that made this event memorable. Every cook was awarded. The people who attended were awarded with great goulash of whatever kind they wanted and as much as they wanted until it was gone. And we all were awarded with lots of good memories. The atmosphere of good spirits was proven because after 10:00 PM we still had 42 people around the bonfire! If anyone questions what you are reading here, we invite you to visit our congressional website, www.reformatusok.com, look at the photo album and see the happiness and joy on the faces of the people pictured. “God didn’t create anybody Friday afternoon before closing” said Bojte Csaba. I believe God has a plan for all of us if we just listen to Him. “ Life is hard” but if He, our true Pastor and our friends surround us, everything is a lot easier. Aron Trufan - Minister 2008 Norridge Reformed Church